Kötődés

„Aki nem tudja, hogy ezt a kis világot te nagyobbá teszed, az nem érdemel meg téged.”

Mindenki kötődik valamihez. Kötődünk egymáshoz, a sikerhez, a pénzhez. Az Ego áll a középpontban. A vagyon. Mid van, mid nincs. Tárgyakat, személyeket gyűjtünk magunk köré. Számító emberek, akik olyan emberek társaságát keresik, akikből valami hasznuk lehet. Olyan munkára vágyás, amiből sok pénzünk lesz, hogy bőségben éljünk. Sok ruhánk legyen, jó kocsink, luxus nyaralás. Ezekben a vágyakban nincs probléma, hiszen úgy érezhetjük, hogy ez a boldogságunk része és a boldogság jó. Csakhogy, a pénz maga nem tesz boldoggá. Amit azon megveszünk, az hozzásegít. De mit ér, ha nem oszthatod meg másokkal? Nem számít, hogy milyen drága pezsgőt tudsz megvenni, ha nincs kivel koccintanod. A magány igenis boldogtalan állapot tud lenni.
Itt most nem is feltétlenül arra gondoltam, hogy egyedül gubbasztasz a nappalidban, hanem élhetsz párkapcsolatban is. Amikor van valaki melletted, mégis magányosnak érzed magad. Mikor kiég a kapcsolat, és már nem is tudni mi köt össze a másikkal. Egy boldogtalan kapcsolatban nem a pénz számít. Hanem vágyakozás egy boldog kapcsolatra.

Elolvastam néhány könyvet ebben a témában. Persze mindegyik könyv arra ösztönöz, hogy meg kell próbálni megmenteni a kapcsolatot. Keressük meg egymás szeretetnyelvét, engedjünk, legyünk türelmesek. Ezek nagyon fontos dolgok. Például Gary Chapman írja Egymásra hangolva cím művében, hogy keressük meg a saját és párunk szeretetnyelvét és tápláljuk életünk végéig. Szép könyv. Hasznos lehet sok embernek. De csak akkor, ha mind a két fél elolvassa. 

Leírom az 5 szeretetnyelvet: 1. elismerő szavak, 2. minőségi idő, 3. ajándékozás, 4. szívességek, 5. testi érintés. Viszont, szerintem, mind az 5 pont fontos egy kapcsolatban. Tudni kell dicsérni, megköszönni, bókolni. Szánnunk kel időt arra is, hogy néha kettesben legyünk, együtt csinálunk valamit, beszélgetünk. Aprócska ajándékkal meglephetjük egymást, nem kell sűrűn, csak néha, de jól esik. Ha nem is szeret takarítani, vagy boltba járni, mi nem szeretünk mosogatni, egyezzünk ki abban, hogy ki mit csinál. Még akkor is, ha annyira nem szeretjük, akkor is tegyük meg, ez a szívesség része. Apró cirógatás, kézen fogva sétálás, csók, szeretkezés. Fontos. Mind az 5 szeretetnyelv fontos. Ne hanyagoljuk el, ne felejtsük el 1-2-3-10 év múlva sem. Tenni kell a kapcsolatért.

Ez mind nagyon szép és motiváló. Működik is, de csak akkor, - már írtam - ha mind a két fél szeretné. Ha csak az egyikőjük olvassa el, akkor csak az egyik fél tesz a kapcsolatért, a másik fél pedig kényelmesen él tovább. Megszokásból. Majd, miután a fül nem hall elég dicséretet, szép szavakat, a szív feladja a küzdelmet. Bezárja az ajtót. Utána már hiába szeretne kinyitni az ember, már késő lesz. És ha késő, akkor ennyi. Nincs miért kapálózni. Adjuk meg az esélyt magunknak, hogy boldogok legyünk. Mással. Ne ragaszkodjunk a rosszhoz, mert az a biztos. Hiszen, ha így élünk, akkor szintén felszínes dolgokat vonzunk be az életünkbe. Megrekedünk egy ponton, és az egy helyben állás nem vezet sehova.

Járjunk nyitott szemmel. Lesz olyan pont, amikor érzed a másikon, hogy húz, mint a mágnes. „De hiszen, még le sem zártam a kapcsolatomat” De az elméd, a szíved már igen, már nyitott vagy és vonzod a jót, csak nem vetted észre. De ha jön a szerelem, akkor jön. Hiába csukod be a szemedet, a szívedet nem tudod. Hiába zártad be a szívedet, ha valaki nagyon dörömböl, akkor kinyílik, ha akarod, ha nem. Akkor már nem lesz olyan fontos a házad, a kocsid, a ruhád, a jelenlegi párod. Már máshoz fogsz kötődni, akit az élet sodort az utadba. Akiknek találkozniuk kell, találkozni is fognak.

Érezhetjük, hogy rosszkor, előbb kellett volna. De minden akkor történik, amikor történnie kell. Ne lássunk bele többet vagy kevesebbet. Próbáljuk reálisan látni helyzetünket. Nem kell kapkodni, nem kell sietni. Legyünk türelmesek, és olyan lehetőségek, utak kerülnek elénk, amik a megoldáshoz vezetnek.

Minden nehézség egy próbatétel, tanuljunk belőle.

Ne csak túléljünk, hanem ÉLJÜNK!

Ne feledkezzünk meg arról, hogy gyermekünkkel is egy láthatatlan kötél köt össze. Nem szabad túl szorosan fogni, hagyjuk kicsit lazán, de csak annyira, hogy mindig érezze a gyermek, hogy visszajöhet, visszatalál hozzánk.

A biztonságosan kötődő gyermekek később magabiztosabbak, társaságban jobban feltalálják magukat, empatikusabb társaikkal és közeli kapcsolataikat valódi érzelmi mélység jellemzi.

Rozsos Reni