Írta: Horváth Edina
Miről szól a fejlődésünk?
Azt látom, és egyre inkább bizonyosodom meg benne, hogy fejlődés a
magzati élettől kedve egy ismétlődő szisztéma alapján történik. Ebben a
bejegyzésben megmutatom, hogy mire gondolok ezzel kapcsolatban.
A különböző szakaszokban mindig máshogyan, de ugyanaz az esemény
történik meg velünk. Ez azért van így, mert az eseményeknek a
következményeit éljük újra, és ismételjük sokféle szituációkban egészen
addig, amíg észre nem vesszük, és meg nem változatjuk. Ami azt jelenti,
hogy a tudatalatti blokk feloldásra kerül.
Példával élve nézzük meg a magzati életet. A magzati életben igen
gyakori az ikerveszteség. Statisztika alapján 100 várandósságból 10
esetben ikreket vár az anya, melyből 1 ikerpár születik meg. Tehát abban
a kilenc esetben az érintettek átélték azt az érzést, hogy a
legszorosabb kötelékük egyszer csak „eltűnik”.
Ennek a felnőtt kori következménye kétféle lehet.
Az egyik az, amikor nagyon ragaszkodunk másokhoz, barátokhoz,
párkapcsolatokhoz. Ez a ragaszkodás nekik sok, mert mi az ikertestvéri
kapcsolódást keressük, ők pedig például csak egy barátit. Sok esetben
előfordul, hogy egyszer csak a másik kivonja magát az életünkből,
szakít, elmegy, és nem találkozunk vele többet. Ekkor éljük újra azt a
veszteséget, amit magzatként az ikertestvérünkkel.
A másik következménye az, amikor egyáltalán nem tud kapcsolatokat
kialakítani az illető. Nála félelemmel kötődik össze ez a korai
megrázkódtatás, így később is fél emberi kapcsolatokat kialakítani.
Mi az értelme a fejlődési nehézségeknek?
A tanulás. Igazából az egész életünk alapja
ez, és amióta én ezt az összefüggést figyelem és követem az életemben
azóta simultak és egyenesedtek ki úgy a dolgaim, hogy egy kellemes
életet alakíthassak ki magamnak.
Mindenki a tanulni való miatt kapja a nehézségeket, melyeket megoldva
lesz kellemes az élete. Ha meseszerűen szeretném lefesteni, akkor azt
mondom, hogy a fogantatásunkkor belebújunk egy fejlődő testbe, egy
álruhába, amely mindenféle blokkokat, negatív kódokat kap, amik miatt
nem működik úgy, hogy az kellemes legyen nekünk. A kellemetlenségek a
figyelmeztető jelek. Ezek mutatják, hogy ezekkel a dolgokkal feladatunk
van az életünkben.
Előbb a magzati életben átélt események,majd a születés lefolyása,
később az anya reakciói révén, ahogyan a csecsemőre reagál, végül pedig a
nevelési reakciók azok amik miatt téves berögződéseink lesznek,
majd megerősödnek és kialakítják azokat a tulajdonságokat, amik miatt
kellemetlen helyzetekben találjuk magunkat.
Amikor a serdülő kor küszöbéről a felnőtt életbe ugrunk, ott lesz rengeteg ránk váró feladat.
Ha boldog életet szeretnénk élni, akkor ezekkel szembe kell nézni. A
boldogság nincsen ingyen, nem lehet csak átváltani rá, nem is döntés
kérdése. Néha csinálhatunk olyan dolgokat, amik felvidítanak minket, de
utána ennek lesz ellen oldala is, és jön a zuhanás. Egy ingadozó
mérleghinta. Amikor a tanulni valónkkal szembe néznünk, és megoldjuk
őket, ez ki fog simulni és a kiegyensúlyozottság állapota áll be, amiben
jól tudjuk magunkat érezni.
Természetesen ez hirtelen csak úgy nem történik meg egyik pillanatról
a másikra. Ennek az elérése is egy szépen fejlődő folyamat, melyet ki
kell járni. Ezzel együtt jár, hogy néha meg kell erőltetni magunkat,
néha olyan dolgot kell tennünk, amit nem akarunk, vagy nem merünk.
Hogyan kapjuk meg a tanulni valót?
Igazából minden fejlődési szakaszban egy kicsit másként. A negatív kódok többféleképpen tudnak rögzülni a tudattalanban.
Magzatkor
Az anya érzései a dominánsak, és ezek azok, amik a magzatnál negatív kódokat alakíthatnak ki.
Minden, amit anya érez, azt a baba is érzi, és reagál rá. Például
olyan anyák magzatait figyelték, akik a várandósság első hónapjaiban
rettegtek attól, hogy elveszítik a magzatot, illetve féltek tőle, hogy
nem egészségesen fog megszületni. A baba ekkor keveset mozgott, és
passzív viselkedést mutatott, mintegy megnyugtatva az anyát, hogy ne
féljen tőle.
Amikor az anya feldolgozta a félelmét akkor pedig a baba is élénkebb
lett, és a mozgásos aktivitása is megváltozott. Ha az anya nem dolgozza
ezt fel, akkor a magzatban nem változnak meg az érzések, és egész
életében félénk lesz, és megpróbálja mások problémáját megoldani.
Születés
A születés is egy meghatározó pont. Ha például az anya és a baba
nincsen összhangban a szülés alatt, és az anya tegyük, fel minél előbb
túl szeretne lenni az eseményen, mintegy megerőszakolva a természetes
folyamatot, akkor a gyermekben kialakul, hogy a dolgok lefolyását
siettetné, és nem fogja tudni megélni a folyamatok szépségét, például
mindig sietne mindennel, és előre hozná azokat az eseményeket, amiknek
még nincsen itt az ideje mert még nem tart ott.
Csecsemőkor
Ebben a szakaszban a baba még nem tudja, hogy különálló személy az
anyától. Amikor sír akkor szüksége van az anya közelségére, így hívja őt
magához. Nem mindig, feltétlenül azért mert bármi gondja van, hanem
azért mert hiányzik neki az anyaölelő karja és melegsége. Ha ekkor az
anya nem megy a babához, akkor a gyermek egy idő után elhallgat, de nem
azért mert megtanulta, hogy picit várnia kell a dolgokra, hanem azért
mert feladja. Ekkor az rögzül nála, hogy nincsen segítsége és nem
számíthat senkire.
Gyermekkor
Kisgyermek korban a nevelési trükkökkel sok mindent meg tudunk
tanítani a gyermeknek, és sok jó érzést is adhatunk nekik. Többek között
biztonságérzetet lehet kialakítani náluk, ha megfelelő határokat
szabunk. Vagy ha az iskolás kort nézzük, a gyermek ekkor tanulja meg,
hogy a megmérettetések sikeressége vagy sikertelensége milyen érzéseket
okoznak. Ha megfelelően vannak a verseny helyzetei kezelve akkor mer
majd sikereket elérni, ha viszont mindig az van vele éreztetve vele,
hogy „béna” akkor szívesebben marad majd meg a komfort zónában ahol nem
kell tartania a sikertelenség érzésétől, tehát ő bele sem vág az
ismeretlenbe, illetve ha bele vág, akkor az első nehezebb pontokon
könnyen feladja.
Mi a boldogság kulcsa?
A problémáinkkal való szembe nézés, ezek megoldása, feldolgozása. A
sérült "álruha" alatt mindenkiben ott van minden helyzet megoldására
való olyan reakció amivel egyensúlyt tud teremteni, és ami révén jól
érzi magát,de mondhatnám úgy is, hogy az a személyiség aki kellemesen
tudja megélni az életét.
Tehát, mint láthattuk több fejlődési szakaszban megtalálható és korrigálható a negatív beidegződés.
Ha felnőttként a gyerekekre tekintünk, akkor látjuk, hogy
mindegyik területen segíthetünk nekik, hogy boldogabb életet éljenek.
Például ha anya felkészülten, kiegyensúlyozottan várja a babát, ha
rájön, hogy hogyan kell a csecsemőre reagálni és elsajátít néhány
nevelési technikát, amik a gyermek javát szolgálják, akkor nagymértékben
hozzá járul az életének a megkönnyítéséhez.
Ha a felnőttkort nézzük, akkor szintén láthatjuk, hogy melyek
lehettek azok a pontok az életünkben, amikor a „álruhánk” sérült, és
előre determinálta az életünket.
Felnőtt korban a mi kezünkben van a kulcs, hogy szembe nézünk –e a feladatokkal, és elindulunk-e a boldogságunk irányába.
