Én, Te, Ő, Mi

Írta: Rozsos Renáta

Pénteken volt egy rögtönzött Anyák Kuckója Beszélgetés. A fő téma végül Mi, anyák, feleségek lettünk.
Mesélgettünk egymásnak vicces, szomorú történeteket arról, milyenek is a mindennapok anyaként, "feleségként". Van olyan, aki párkapcsolatban él, nem házas, van közös gyermekük. Van olyan, aki büszkén vállalja, hogy Övé a világ legodaadóbb férje, Isten Őket egymásnak teremtette. És vannak az "átlagos", hibákkal megáldott kapcsolatok.
Vagyunk Mi, Nők, akik teljesen, de tényleg TELJESEN másképp látjuk a világot, mint a férfiak. Ezért passzolunk össze. Együtt fedezzük fel a világot, együtt élünk át mindent, együtt tanuljuk meg mit lehet másképp tenni, mint ahogy elsőre, egyedül tennénk. Hibákat is követünk el, együtt és külön külön is.

Most 4 anya beszélgetett. Milyen hibákat látunk meg a másikban, milyet magunkban. Érdekes volt. Olyan apróságoknak tűnő dolgokat említettünk, ami a kapcsolat elején nem is nagyon tűnik fel, vagy tényleg olyan apróság, hogy nem foglalkozunk vele, most mégis nagyon nagyon idegsítőnek hat. Mondtuk, csak mondtuk. Aztán rávilágítottunk egymásra, mint egy kihallgatáson, hogy jó jó, Te nem vagy bűnös, csak Ő? A Te szálkád mi? És akkor kezdett összeállni a kép. Együtt tudjuk elszúrni a kapcsolatot. Mikor észrevétlenül a közös út mellett haladunk, csak az egyikünk a bal, másikunk a jobb oldalon.

kép forrása: google

Amikor már feladnánk, mert úgy érezzük, hogy nincs erőnk, akkor kell megállni egy pillanatra. Nem önzőségből történik minden, amit teszünk? Biztos, hogy a sok rossz dolog, ami már idegesít, az tényleg rossz? Nem lehet, hogy már mi változtunk túlságosan, más lett az értékrendünk? Ami nem feltétlen rossz. De meg kell próbálnunk, úgy fejlődni, hogy a másikat ne bántsuk. Észre sem vesszük, de azt tesszük. Közben a másikra mutogatunk ujjal.

De mégis mit tehetünk?
Kezdjük újból az elején. Nézzük, lessük, mit szeretne a párunk. Dobjuk félre kicsit az "Én"-t. Ne szóljuk le egyből ha valami nem tetszik. Hagyjuk néha egyedül.
Vannak helyzetek, még a bölcsődében is, mikor a szülőket indirekt tanítjuk, fejlesztjük. Például a szülő öltöztetné a gyermekét, de a gyerek nem szeretne, megy a hiszti. Szülő mit csinál? Idegeskedik. Morgolódik. Kivetít mindent a gyermekére. Jön a kisgyermeknevelő, finoman szól a gyermekhez, hogy nézd, így lehet felvenni és anyának így szeretted volna mondani, igaz? Anya is örülne, ha...Kérlek!... Ügyes vagy!... és még sorolhatnám.
Így kell tennünk a párunkkal is. Finoman nevelni. Nem megváltoztatni, csak kicsit nevelgetni.
Itt nem arról van szó, hogy most azonnal kell elkezdeni. Nem. Mint ahogy írtam, előbb magunkkal kell jóban lennünk, magunkat kell megismernünk. Utána jöhet a többi. Ekkor rájövünk, hogy nincs is határ, miért is adnánk fel? Nem gyengék vagyunk küzdeni, csak néha picit lemerülünk. Szedjük össze magunkat! Magunkért, a gyermekünkért, a férjünkért, értünk!

Tegyünk egy próbát. Ne ideig-óráig, hanem hónapokig is ha kell. Utána természetessé válik, hogy minden nap tennünk kell egy picit azért, hogy béke legyen és boldogan éljünk, amíg meg nem halunk. Gyermekünknek igazán szép példát mutatunk.

Mi, Nők, erősek vagyunk! Azért szülünk mi :) Hát, pont Mi adnánk fel???

Legyetek a saját hőseitek! Mi veletek vagyunk!

Ha egyszer feladod, mert tényleg nem éri meg, akkor is büszkén szállhatsz ki a kapcsolatból, hiszen Te megtettél mindent. De csakis akkor!

kép forrása: google

Anyák Kuckója Beszélgetőkör előreláthatólag júniusban lesz. Részletek hamarosan.