2015. január 31., szombat

ElváráSokK

Miket tanulhatunk a gyerekektől? Mit tanulnak tőlünk? Mit rontottunk el? Hogyan javíthatunk? 

Gondolom mindenkinek ismerős az a szitu, amikor már újszülött kortól elindul a versengés, miszerint az én gyerekem gyorsabban fejlődik, az enyém már kimondta, hogy apa, az én babám még nem mászik, de már van két foga...





Védőnők is hívnak státuszra. Adnak esetleg tanácsot. 
Na, mi volt? Az enyém nagyon erős, az enyém nagyon értelmes...



Görcsölünk. Folyamatosan nézzük, hogy mit kellene már tudnia. Néha nem is a korának megfelelő játékot kap a kicsi. Vagy már nem neki valót, vagy még nem neki valót. Nem hagyjuk, hogy spontán érzelmei legyenek. Rá erőltetünk dolgokat. És ami a legrosszabb: beskatulyázzák őket.

Nem figyelnek meg eléggé egy gyereket. Nem néznek a lelkébe, a fejébe. Nincs hiteles kép, jön a skatulya. Szorongó felnőttek mellett, szorongó gyerekek nőnek fel. Jön a kamaszkor, amikor tudjuk, a hormonok jobban dolgoznak, mint a felnőtt nőknél a havi hormonos-hisztis időszak :)

Milyen a tökéletes gyerek? Olyan nincs. Még is elvárják. 
Tudjon szépen rajzolni, szépen énekelni, gyorsan kirakni a puzzlet, másszon a bordásfalra, bemegy valahova hangosan köszönjön és legyen nagyon közvetlen, ha játékot adunk neki, játsszon vele, fogadjon szót... ja, azt nem tettem hozzá, hogy ezeket a még nem iskolába járó gyerekektől várják el. Hiszen, a szegény kisiskolásból már ki szeretnék ölni a játékosságot, hiszen napi 7X (!) 45 percet kell ülniük, koncentrálniuk. Otthon még házi feladat. Leforduló maci. 5-ös vagy 1-es. Fegyelmezés. Dicséret? Olyat nem nagyon hallani. 


Mi hiányzik? A motiváció! Odafigyelés! Beszélgetés! Érzelmek! Pihenés! Játék! Spontaneitás! Igazi Élmények! Talán ezek azok, amiket alapban a gyerekek tanítanak meg nekünk...

Az asztalnál ülő, tapasztalatlan emberek döntik el, hogy mit kellene tudnia a gyereknek. Mintha magának neveltetné a gyerekeket. Elfelejtik, hogy a gyerek a család része. Nem a kormánynak, nem a tanárnak, nem másnak neveljük őket. Hanem igyekszünk úgy nevelni, (példát mutatni), hogy annak a kicsi önálló lénynek jó legyen. Adjunk nekik egy kis útmutatást, majd ő tudja, hogy mi jó saját magának. Engedjük, hogy szabad legyen, másszon, fusson... csak legyünk ott mellette, ha sírna, elfáradna, tanácsot kérne. Legyünk, hogy visszatérhessen, ha arra van szüksége. Ébresszünk vágyat, akarja megismerni a világot. És a végén már megváltani akarja a világot!

Sokat meséljünk, beszélgessünk, játsszunk, kiránduljunk. Hadd szaladjon a lakás, nem kell órákat főzni! (gyors a nyers vegán étel, táplálóbb is mint a szétfőtt akármi)


Valamit nem tud? Majd megtanulja, ha szüksége van rá. Azt vegyük észre, hogy miben jó a gyermekünk, biztassuk, legyünk támasza!

Ne skatulyázzunk!!!


Reni






2015. január 30., péntek

Ősbizalom, kötődés, dogmák

A Facebook-on kaptam egy üzenetet Asztali Beszélgetések oldaltól. Invitáltak Vekerdy Tamás és Deák László disputájára.


Nem tudtam eljutni, de az ott készült videót megkaptam. 
Izgalmas a téma, miszerint, Mit Tanulhatunk a Gyermekektől? Magáról a gyereknevelésről, az iskolarendszert érintve beszélgettek.




Nagyon érdekes volt, amiket említettek. Véleményemet, vagyis amit én gondolok ebben a témakörben, másik bejegyzésben írom le.

Várom a véleményeteket facebook-on vagy emailban. (napicsoda.info@gmail.com)

Sajnos nem engedte ide beszúrni a videót, de ITT megtaláljátok.

Reni

2015. január 16., péntek

2 heti edzés

Mire tornáztam a múlt héten? Bemelegítés magamtól, heti 3 nap Rubint Réka videójából az első 30 perc + saját popsi gyakorlat 10 percben végül nyújtás.

 Ha ezt a videót elosztod a hétre, az is nagyon jó ;)


A héten még csak egyszer tornáztam, de az kemény volt. Egész testre mozogtam, de főleg comb-popsit kínoztam.
Tegnap rátaláltam néhány rövidebb videóra. Yogával elindítom a gyakorlatokat, megcsinálom a két videót mellé és lenyújtok. Ez a mai kihívás magamnak :)




Mert mozogni jó!
Reni

2015. január 11., vasárnap

Matricás memória

Rengeteg matricánk maradt. (Matricagyűjtős-Arnoldos-albumos).
Sok minden eszünkbe jutott, mit is kezdjünk velük.
Első körben memória játékot készítettünk belőle.





3 színben előkészítettem sima A/4-es fénymásoló papírokat, felragasztottam a matricákat, kivágtam és kész. :)

Azért 3 szín, mert így 3 pakli jött ki.




Jó szórakozást! :)

Láttad már a korongos memóriás játékot?

Reni

2015. január 7., szerda

Önmegvalósítás anyaként 2.



Arra voltam kíváncsi, hogy édesanyaként hogyan találjuk meg újra önmagunkat, hogy az a bizonyos főzők-mosok-takarítok-gyereket nevelek-dolgozok mókuskerék ne nyeljen el minket.  Esetleg milyen motivációt jelent a gyermek. Van e lehetősége egy anyának az érvényesüléshez különböző ágazatokban. 
Sorozatunk második alanya ismét egy 3 gyermekes édesanya.
E-mailben tettem fel néhány kérdést, most megosztom veletek a válaszokat :)



Én: Hogy hívnak és hány éves vagy?


A: Balogh Adrienn: 34 éves  

Én: Mennyi idősek gyermekeid?


A: 6 éves; 4,5 éves; 8 hónapos

Én: Mivel foglalkozol a mindennapokban? 

A: Kalocsai ihletésű hímzett alkalmi és hétköznapi ruhákat és kiegészítőket tervezek és gyártatok! Termékeim között szerepel női felsőruházat úgymint: pólók, ingek, nadrágok, farmerek, alkalmi és menyasszonyi ruhák. Férfiaknak készítünk ingeket, pólókat, nyakkendőket. Kollekciómban megtalálhatóak különböző kiegészítők. Legújabb termékünk az egyedileg készülő karóra hímzett bőr szíjjal. Hímzett bőr karkötők és bőr telefontokok.
Termékeim különlegessége, hogy egyedileg, kis darabszámban készülő kézműves termékek. Viseletükben nemcsak a magyarság tudatunkat erősíthetjük hanem a gyönyörű kézzel hímzett ruhákat a legkülönbözőbb alkalmakon is hordhatjuk. Darabjaink jól kombinálhatóak.

Én: Miért éppen ezt választottad? Mi inspirált?

A: Gyermekkorom óta ruhatervezéssel és készítéssel foglalkoztam. Nekem ez a hobbym és a munkám is egyben.  Élvezem, amikor egy ruha kirajzolódik a fejemben és azt elkészíthetem. Öröm látni mikor a megrendelőim elégedetten viselik az általam tervezett ruhadarabokat.
A kalocsai minta pedig annyira sokszínű változatos, hogy újra és újra megihlet engem. Azzal, hogy bármely ruhadarab éke lehet, a sokféle minta és azok elhelyezkedése egyedivé tesz egy egyszerű pólót is. Ezt nagyon élvezem.
A ruhatervezésben nagyon szeretem a kreativitást. Ahogy egy alkalmi ruha megszületik a tervezéstől a ruha befejezéséig.

ÉN: Hogyan tudsz időt szakítani a rengeted teendőre? 

A: Mindezekhez nagyon fontos a jó időbeosztás. Minden percet ki kell használni és hasznosan eltölteni!!! Fontos, hogy jól , hatékonyan dolgozzunk.  Kreatív és lelkes emberekkel vegyük körül magunkat, akik inspirálnak minket. Legtöbbször nem napi 8 órát dolgozom. Délután igyekszem, hogy a gyerekeimmel töltsek minőségi időt, majd ha ők lefekszenek este én még folytatom a munkát. Szerintem ezt csak így lehet. Össze kell tudni egyeztetni. Ha ez nem sikerül akkor tudni kell segítséget is kérni. Nekem nagy segítségem a Nagyszülők. Gyakran nekem sem sikerül a jó időbeosztás, de erre törekszem. Nagyon fontos, mert a család a legfontosabb!

Én: Hova szeretnél még fejlődni? Mik a jövőbeni terveid?  
 
A: Sok tervem van! Köztük a legfontosabb, hogy szeretném a ruháimat több országban is népszerűsíteni.
Fejlődni szerintem mindig van hová. Olyan embereket kell figyelni és tanulni tőlük akik sikeresek! Nézni őket, hogyan csinálják! 


  Köszönöm!

Adry nagyon közel áll hozzám! :) ;) 
A ruháit is legtöbbször ÉN FOTÓZOM be neki. Büszke vagyok rá!




Olvastad már az első Önmegvalósítás anyaként cikket? 
Bemutatkoznál az anyukáknak? Írj bátran: napicsoda.info@gmail.com