„A szikra drámai, gondolatébresztő, szemléletformáló
elbeszélés a félelmetes nehézségekkel szembeszálló szeretet és bátorság
erejéről, a káprázatos lehetőségekről, amelyek akkor tárulnak föl, ha
megtanuljuk, hogyan aknázzuk ki maradéktalanul a minden gyermekben,
valamennyiünkben ténylegesen rejtőző képességeket.” – Kristine Barnett: A
szikra
A könyv elején szerepel: Egy anya története a
zseninevelésről. Hát, ez tökre nem találó. Nem zsenit szeretne nevelni, hanem
lehetőséget ad gyermekének, hogy fejlődjön, éljen. Hisz benne. Fogja a kezét. Ott van vele. Támogatja. Szóval, ez talán marketing fogás, vagy más, de nem
igazán zseninevelés.
Még csak a könyv feléhez közeledek, de imádom. Olyan lelkes édesanya visszaemlékezése ez,
aki szembe mer menni mindenkivel a gyermekéért, követi a megérzéseit. Egy
ÉDESANYA története arról, hogy „szakemberek” csak könyveket magoltak, de
elfelejtik az egyéni bánásmódot, nem csak egészséges, de autista gyermekeknél
is. Korlátozzák, nem hisznek benne.
Anyukák, leendő anyukák, pedagógusok. Megéri megvenni.
Egy kis rész a könyvből:
„ Minden szülőnek
harcba kell szállnia a gyermekéért, nem csak az autista vagy fejlődési
rendellenességekkel küzdő gyermekek szüleinek… Mindannyian átélünk fájdalmat és
félelmet, és mindannyiunknak össze kell szednünk a bátorságunkat. Bizony,
harcolunk a gyerekeinkért, szeretből harcolunk értük. Azt hiszem, ez a
hajlandóság tesz bennünket szülőkké. Amikor szembekerülünk a sok szakértővel
(márpedig napjainkban a szülőknek rengeteg szakértővel kell megbírkózniuk),
könnyű vállat vonnunk: „Mit értek én ehhez? „…
Kitapasztaltam, hogy
anyai megérzésem iránytű, amely az igazi észak felé mutat. Ha figyelmen kívül
hagyom , nem juthattam volna eredményre. Azokban az esetekben, ahol a mágnestű
eltért attól az iránytól, amerre a szakértők szerettek volna terelni, arra
kellett hagyatkoznom, amit az anyai zsigeri ösztönének” nevezek.”
165. oldal
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése