Mérgelődő, türelmetlen felnőttek reggel az utakon. Lekonyult szájú eladók a pénztárnál. Elfárad a felnőtt is. Nyűgös, türelmetlen sokszor. De elvárjuk, hogy a gyermeknek mindig jó napja legyen, mosolyogjon, ne hisztizzen.
A baba megszületik. Ki van szolgáltatva. Sírva jelzi, ha éhes, ha fázik, ha valamit szeretne. Ahogy nő, egyre könnyebben tudja tudomásunkra hozni akaratát. De ez hosszú folyamat. Ott kell lennünk igazán mellette, érezni kell az őszinte szeretetünket, a törődést. A test melegségét. A biztonságot.
Óvodás, iskolás korban, teljesen normális, ha néha kitör
belőle a felgyülemlett érzelem, amit nem tud kezelni. Hiszen hogyan is tudná
mindig uralni, mikor mi sem tudjuk tartani magunkat egy-egy szituációban.
Elpattan az a bizonyos húr kicsinél és nagynál is.
Tény, hogy befolyásolható. A megfelelő étrend, a rendszeres
mozgás, a nyugodt beszélgetések… Minőségi idő együtt. Annyi minden befolyásolja
érzelmeinket. Rajtunk áll, hogyan reagálunk minderre. A mi példánk pedig irányt
mutat a kicsiknek.
Attól, hogy néha kicsit megemeled a hangodat (nem kiabálsz),
néha rossz kedved van, attól még nem válsz rossz szülővé. El kell magyarázni a
kicsinek, hogy anya, apa miért ilyen. Ne féljünk az őszinte érzelemkinyilvánítástól.
Tudjunk kommunikálni a gyermekkel az ő kis fejlettségi szintjén.
Ha rossz kedve van gyermekünknek, fogadjuk el. Éreztessük
vele, mondjuk ki, hogy megértjük, elfogadjuk. Biztosítsuk afelől, hogy mellette
állunk. Ne azt mondjuk, hogy ez semmiség, meg oldja meg egyedül. Ő így érzi, akkor az
úgy is van. Az most az ő kis gondja. Mi pedig ott állunk, ha tanács kell,
támogatásra vágyik. Vagy csak egy megértő tekintetre, ölelésre.
Adjunk szárnyakat, hogy szárnyalhassanak, és gyökereket,
hogy biztonságot kapjanak. Nem helyettük kell megtenni a lépéseket, hanem
mellettük haladni, vigyázni rájuk. A szeretet a legnagyobb kincs az életben!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése