Lassan vége az iskolának, kicsit több, mint egy hónap és papírom is lesz arról, hogy értek a gyerekekhez :D
De mi is történt? Mi az első lépcsőfok? Egy új állás.
Eddig a bölcsiben tettem-vettem, csináltam a dolgomat. Mivel "csak dadus" voltam, így nem annyira azt tettem a mindennapokban, amit szerettem volna, így hónapokig munkát kerestem. Egyszer csak, tálcán nyújtottak nekem egy szupi kis munkát: Játszóteres néni lettem :)
Gondolom sokan jártatok már Máltai játszótéren. Egy kültéri játszótéren áll egy kis bodega :D (Ezt ma hallottam a főnökömtől, így indult anno az egész történet). Szóval, áll egy kis épület a játszótéren, ahova be lehet menni, bent is lehet játszani, a játszós dolgozók adják ki a társasokat, pingpong ütőket, sőt, még játszani is beállunk.
Vannak alkotós, programos napok. Most szerdán is lesz a mi játszóterünkön egy kis keratív alkotósdi ;) (hozom majd a fotókat)
Nem sorolom mi minden történik. Mert nagyon sok impulzus éri az embert. De aki teheti, menjen a szabadba, menjen játszótérre és ha van a közelben Máltais, akkor oda.
Mert játszani jó!
Reni
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése