A rajzolt póló volt a meglepi :) |
Együtt megyünk be gyermekünkkel az óvodába. Közös játék, alkotás, kis műsor.
Ma az ajtóban kaptam egy kis szívet, a kisfiam fotójával. Volt rajta egy kis ragacs, mert feladatom volt. A csoportban ki voltak rakva kis festmények, mindenki lefestette az anyukáját. Egyből tudtam, hogy melyik vagyok én. :) Rá is ragasztottam a kis szívecskét. Ekkor ülhettünk le reggelizni.
Együtt játszhatott anya és gyermeke azokkal a játékokkal, amikkel a mindennapokban szeret tevékenykedni a gyerkőc. Ez egy nagy élmény...
Alkottunk is. Ilyenkor nagyszülőknek, dédiknek készítünk valami szépséget. Most két csoda közül lehetett választani. Egy képeslapkészítés, és virágkészítés. Egyszerű, de jópofa dolgok. :)
Majd egy kis csilingelő hang jelezte a játék végét. Leültünk a szőnyegre, ahol találós kérdésekre kellett válaszolnia az édesanyáknak. Mindenki mindenre tudta a választ... nagyjából :D
Kiindultunk a tornaterembe, kézen fogva, és mondókázva játszottunk.
Ezek után jött a pityergés. Leültünk a gyermekünk jelével ellátott székekre, amire zsepi volt készítve, alatta a meglepivel. Bejöttek a gyerekek, mondókáztak, énekeltek, mesét adtak elő, még cuki masszázst is kaptunk. Majd a végén a cuki versikénél csak kifolyt a könnyem. Pedig nagyon tartottam magam :) Meg is lepődött a kisfiam, megijedt, hogy mi lehet a baj. Persze elmagyaráztam, hogy ezek az örömkönnyeim. A szeretet könnyeim.
Fagyiztunk a csoportban, majd hazajöttünk. Sajnos az idő nem engedte, hogy trambulinozzunk az udvaron.
Szuper kis nap volt!
Ha még nem készítettek anyák napjára ajándékot, innen meríthettek ötleteket. :)
Reni