2016. szeptember 11., vasárnap

Itt van az ősz...


Elkezdődött a szeptember. Sőt, már egy hét el is telt. Ti is most kezdtétek a bölcsit, ovit vagy sulit?




Elrepült gyorsan a nyár. Emlékszem, mikor bölcsit kezdtük, az eleje zökkenőmentes volt, utána 2 hét ordítás. De beszoktunk :)
Jött az ovi. Na az nem ment simán. De volt egy játék, ami segített a reggeli sírásokon túl lenni. Egyszerű, de nagyszerű. Duplo. 3 nap sírás után, nyugodtan ment be a csoportba a kisfiam. 
Sokat rakosgattuk az építőelemeket, nem volt ez másképpen azon a délutánon sem. Viszont elkezdtük felépíteni az ovit. tettünk bele ágyat, meg emberkéket. Mindet Ő mutatta meg, hova tegyük. Nyomtattam egy csoport jelet, amit felragasztottunk az elejére, majd elkezdte megmutatni a napjait. Nagyon sokáig játszottunk vele. Mindenről beszélgettünk közben. Másnap az óvónéni megkérdezte, hogy mit csináltam vele, hogy a leghangosabban üvöltő gyerek, hang nélkül egy be? Játszottunk.

A játék az éltetőeleme a gyerekeknek. Így lehet a legjobban belelátni a fejükbe.
Év közben is voltak "nem akarok menni" pillanatok, de ez a sok betegségnek, kevés oviba járásnak tudható be. 

Ez a nyár már az iskolába indulásról szólt. Rengeteget mozgott szabad levegőn, szabad játékokkal. Sokan vették körül, akik már iskolások, ami még inkább segített az alkalmazkodásban. Néha lapokon feladatoztunk, néha rajzoltunk, gyurmáztunk és olyanokkal játszottunk, ami láthatatlanul fejleszt, De nyáron a szabad játéké volt a főszerep.

Nem szereti a tömeget, az új helyzeteket. De már évnyitón megmutatta, milyen érett, nagy fiú.
Az első naptól szépen, nyugodtan, kapkodás nélkül indultunk suliba, végig üli az órát, jelentkezik. 
Az első 2 napban macis kártyákkal beszéltük meg, milyen napja volt. Ezeken a kártyákon macik vannak, amik érzelmeket mutatnak meg. 
Én kezdtem azzal, hogy milyen napom is volt. Felhúztam 3 lapot is, amin volt öröm, szeretet és kíváncsiság/izgalom. Elmondtam, hogy miért ezeket húztam, mit éreztem. Ő folytatta. Rákérdeztem, hogy este, reggel, napközben és most hogy érezte, hogy érzi magát. Ő is kérdezett, vagy magától mondta. Sok kacagással megbeszéltük.

Este bepakolunk a táskába. Ruhákat előkészítjük. Reggel a szendvicseket, gyümölcsöt, innivalót csomagolom el, készítek reggelit és ébresztő. Többször magától kelt és nyugodtan mentünk a buszhoz.

Mindennek a lényege: ha most kezditek, vagy már benne vagytok, a fő, hogy sokat beszélgessetek, bújjatok. Meséljetek és játszatok. Sokat segít abban, hogy felismerje saját határait, megtanulja kifejezni magát és nyugodtan bontakoztassa ki szárnyait.

Kis egyéniségek, keretek között, de szabadon kell engedni őket. Mindig egy lépéssel távolabb. Mellette. Mert el fog esni, csalódni fog. Érik kudarcok. De ezt neki kell megoldania. Mi csak mellette állunk, hogy ha segítséget kér, vagy csak egy nagy ölelést, amiből erőt merít, ott legyünk nekik.

Kicsik, de nem buták. Kicsik, de ügyesek! Hinni kell benne, hogy bármire képes, és ezt tudassuk is velük.

Kitartást és sok örömet erre a tanévre is!

Óvodai beszoktatásról még itt is olvashatsz :)

Reni

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése