Fejlődési "útmutató"

Írta: Horváth Edina

Miről szól a fejlődésünk?
Azt látom, és egyre inkább bizonyosodom meg benne, hogy fejlődés a magzati élettől kedve egy ismétlődő szisztéma alapján történik. Ebben a bejegyzésben megmutatom, hogy mire gondolok ezzel kapcsolatban.
A különböző szakaszokban mindig máshogyan, de ugyanaz az esemény történik meg velünk. Ez azért van így, mert az eseményeknek a következményeit éljük újra, és ismételjük sokféle szituációkban egészen addig, amíg észre nem vesszük, és meg nem változatjuk. Ami azt jelenti, hogy a tudatalatti blokk feloldásra kerül.
Példával élve nézzük meg a magzati életet. A magzati életben igen gyakori az ikerveszteség. Statisztika alapján 100 várandósságból 10 esetben ikreket vár az anya, melyből 1 ikerpár születik meg. Tehát abban a kilenc esetben az érintettek átélték azt az érzést, hogy a legszorosabb kötelékük egyszer csak „eltűnik”.
Ennek a felnőtt kori következménye kétféle lehet.
Az egyik az, amikor nagyon ragaszkodunk másokhoz, barátokhoz, párkapcsolatokhoz. Ez a ragaszkodás nekik sok, mert mi az ikertestvéri kapcsolódást keressük, ők pedig például csak egy barátit. Sok esetben előfordul, hogy egyszer csak a másik kivonja magát az életünkből, szakít, elmegy, és nem találkozunk vele többet. Ekkor éljük újra azt a veszteséget, amit magzatként az ikertestvérünkkel.
A másik következménye az, amikor egyáltalán nem tud kapcsolatokat kialakítani az illető. Nála félelemmel kötődik össze ez a korai megrázkódtatás, így később is fél emberi kapcsolatokat kialakítani.


Mi az értelme a fejlődési nehézségeknek?
A tanulás. Igazából az egész életünk alapja ez, és amióta én ezt az összefüggést figyelem és követem az életemben azóta simultak és egyenesedtek ki úgy a dolgaim, hogy egy kellemes életet alakíthassak ki magamnak.
Mindenki a tanulni való miatt kapja a nehézségeket, melyeket megoldva lesz kellemes az élete. Ha meseszerűen szeretném lefesteni, akkor azt mondom, hogy a fogantatásunkkor belebújunk egy fejlődő testbe, egy álruhába, amely mindenféle blokkokat, negatív kódokat kap, amik miatt nem működik úgy, hogy az kellemes legyen nekünk. A kellemetlenségek a figyelmeztető jelek. Ezek mutatják, hogy ezekkel a dolgokkal feladatunk van az életünkben.
Előbb a magzati életben átélt események,majd a születés lefolyása, később az anya reakciói révén, ahogyan a csecsemőre reagál, végül pedig a nevelési reakciók azok amik miatt téves berögződéseink lesznek, majd megerősödnek és kialakítják azokat a tulajdonságokat, amik miatt kellemetlen helyzetekben találjuk magunkat.
Amikor a serdülő kor küszöbéről a felnőtt életbe ugrunk, ott lesz rengeteg ránk váró feladat.
Ha boldog életet szeretnénk élni, akkor ezekkel szembe kell nézni. A boldogság nincsen ingyen, nem lehet csak átváltani rá, nem is döntés kérdése. Néha csinálhatunk olyan dolgokat, amik felvidítanak minket, de utána ennek lesz ellen oldala is, és jön a zuhanás. Egy ingadozó mérleghinta. Amikor a tanulni valónkkal szembe néznünk, és megoldjuk őket, ez ki fog simulni és a kiegyensúlyozottság állapota áll be, amiben jól tudjuk magunkat érezni.
Természetesen ez hirtelen csak úgy nem történik meg egyik pillanatról a másikra. Ennek az elérése is egy szépen fejlődő folyamat, melyet ki kell járni. Ezzel együtt jár, hogy néha meg kell erőltetni magunkat, néha olyan dolgot kell tennünk, amit nem akarunk, vagy nem merünk.



Hogyan kapjuk meg a tanulni valót?
Igazából minden fejlődési szakaszban egy kicsit másként. A negatív kódok többféleképpen tudnak rögzülni a tudattalanban.
Magzatkor
Az anya érzései a dominánsak, és ezek azok, amik a magzatnál negatív kódokat alakíthatnak ki.
Minden, amit anya érez, azt a baba is érzi, és reagál rá. Például olyan anyák magzatait figyelték, akik a várandósság első hónapjaiban rettegtek attól, hogy elveszítik a magzatot, illetve féltek tőle, hogy nem egészségesen fog megszületni. A baba ekkor keveset mozgott, és passzív viselkedést mutatott, mintegy megnyugtatva az anyát, hogy ne féljen tőle.
Amikor az anya feldolgozta a félelmét akkor pedig a baba is élénkebb lett, és a mozgásos aktivitása is megváltozott. Ha az anya nem dolgozza ezt fel, akkor a magzatban nem változnak meg az érzések, és egész életében félénk lesz, és megpróbálja mások problémáját megoldani.
Születés
A születés is egy meghatározó pont. Ha például az anya és a baba nincsen összhangban a szülés alatt, és az anya tegyük, fel minél előbb túl szeretne lenni az eseményen, mintegy megerőszakolva a természetes folyamatot, akkor a gyermekben kialakul, hogy a dolgok lefolyását siettetné, és nem fogja tudni megélni a folyamatok szépségét, például mindig sietne mindennel, és előre hozná azokat az eseményeket, amiknek még nincsen itt az ideje mert még nem tart ott.
Csecsemőkor
Ebben a szakaszban a baba még nem tudja, hogy különálló személy az anyától. Amikor sír akkor szüksége van az anya közelségére, így hívja őt magához. Nem mindig, feltétlenül azért mert bármi gondja van, hanem azért mert hiányzik neki az anyaölelő karja és melegsége. Ha ekkor az anya nem megy a babához, akkor a gyermek egy idő után elhallgat, de nem azért mert megtanulta, hogy picit várnia kell a dolgokra, hanem azért mert feladja. Ekkor az rögzül nála, hogy nincsen segítsége és nem számíthat senkire.

Gyermekkor
Kisgyermek korban a nevelési trükkökkel sok mindent meg tudunk tanítani a gyermeknek, és sok jó érzést is adhatunk nekik. Többek között biztonságérzetet lehet kialakítani náluk, ha megfelelő határokat szabunk. Vagy ha az iskolás kort nézzük, a gyermek ekkor tanulja meg, hogy a megmérettetések sikeressége vagy sikertelensége milyen érzéseket okoznak. Ha megfelelően vannak a verseny helyzetei kezelve akkor mer majd sikereket elérni, ha viszont mindig az van vele éreztetve vele, hogy „béna” akkor szívesebben marad majd meg a komfort zónában ahol nem kell tartania a sikertelenség érzésétől, tehát ő bele sem vág az ismeretlenbe, illetve ha bele vág, akkor az első nehezebb pontokon könnyen feladja.
 Mi a boldogság kulcsa?
A problémáinkkal való szembe nézés, ezek megoldása, feldolgozása. A sérült "álruha" alatt mindenkiben ott van minden helyzet megoldására való olyan reakció amivel egyensúlyt tud teremteni, és ami révén jól érzi magát,de mondhatnám úgy is, hogy az a személyiség aki kellemesen tudja megélni az életét.
Tehát, mint láthattuk több fejlődési szakaszban megtalálható és korrigálható a negatív beidegződés.
Ha felnőttként a gyerekekre tekintünk, akkor látjuk, hogy mindegyik területen segíthetünk nekik, hogy boldogabb életet éljenek. Például ha anya felkészülten, kiegyensúlyozottan várja a babát, ha rájön, hogy hogyan kell a csecsemőre reagálni és elsajátít néhány nevelési technikát, amik a gyermek javát szolgálják, akkor nagymértékben hozzá járul az életének a megkönnyítéséhez.
Ha a felnőttkort nézzük, akkor szintén láthatjuk, hogy melyek lehettek azok a pontok az életünkben, amikor a „álruhánk” sérült, és előre determinálta az életünket.
Felnőtt korban a mi kezünkben van a kulcs, hogy szembe nézünk –e a feladatokkal, és elindulunk-e a boldogságunk irányába.